Linkek
Fantasztikus Coder tehetségemmel most sikeresen frissítettem a link szekciót... az unalmas webshopos linkektől eltekintve próbáltam néhány szívemhez közeli gyűjtő oldal linkjét tölteni a teljesség nélkül, ugyanis ez még bővülni fog. Leírást nem adok mellé akit érdekel annak úgyis leesik, hogy melyik miről szól ;-)
Jobbra... kicsit lefelé...arra keresd!
AEGWIZARD Mosfet teszt
Ha valaki LiPo akksikat használ, minden bizonnyal megfordul a fejében, hogy a fegyverében fellépő túlfeszültséggel szemben alakításokat célszerű végezni. A nagyobb feszültség, és áramerősség kárt tehet az AEG-ek elsütő szerkezetében. A nagy feszültség miatt ív keletkezhet az áramkörben, ami a fegyver véletlen elsütését okozhatja, illetve a nagyobb feszültség miatt a szerkezet kormolódik (=nő az ellenállása), és csökken a megbízhatósága.

LiPo akksi nélkül is hasznos lehet egy MOSFET szerkezet. A hagyományos akku-motor áramkör elsütéskor történő zárása helyett, itt egy egyszerű kis vezérlő elektronikát iktatunk a rendszerbe. A rendszer alacsonyabb feszültséggel terheli az áramkört, mert az érzékenysége miatt kisebb áramra is beindul. Alacsonyabb ellenállása van mint egy biztosítéknak, viszont a túl feszültség ellen is véd, vagyis a biztosíték helyett is funkcionál védelmi célokra.
Az alap okosságokon felül, bonyolultabb szerkezetek is vannak, amelyek segítségével tűzgyorsaságot (ROF - Rate Of Fire) is programozhatunk, rögzített 3-as sorozatokban tüzelhetük spriccelés helyett, vagy kizárólag egyes lövés módra szabályozza a fegyvert. Van olyan funkció is némelyikben, hogy pittyegéssel, vagy rezgéssel jelzi, ha merül az akksink, és nem süti le azt egy biztonságos szint alá.
Ezen MOSFETEk beszerzése itthon elég macerás, néhány "szaki" foglalkozik vele, általában külön forrásból tudjuk beszerezni a FETet, és külön procedúra a beforrasztása, ami általában átkábelezéssel is párosul (pl. azért mert a sokszor nagy méretű FET-et el kell helyezni a fegyverben, vagy mert a gyári szar kábelt minőségire kell cserélni).
Az én AEG-eimben is van MOSFET amióta 11,1v LiPo-val használom. A WGC-shopról szereztem be, viszont nem rég az M4-emben elfüstölt sajnálatos és érthetetlen módon, miközben a fegyver akksival bekötve használaton kívül pihent. Ezen oknál fogva kénytelen voltam új megoldás felé nézni. Időközben vissza kábeleztük a fegyvert az eredeti felállásra, mert játékhoz szükségem volt rá.
Azt rebesgetik, hogy idővel bizonyos játékokon esetleg ROF korlátozás is életbe léphet, így kifejezetten örültem annak amikor az egyik nemzetközi oldalon beleszaladtam az AegWizard új BurstWizard termékébe (http://www.aegwizard.com). Korábban nem volt dolgom velük, de a leírás alapján mindent tudott az álltalam fentebb említett funkciók közül (védelem, ROF szabályozás, merülésjelzés), és nem kell beszerelni sem! Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag bármelyik AEG-emben tudom használni, szemben a korábbi beszerelős modellel, ahol egyesével kellett egy szerkezet minden fegyverbe.

Megrendeltem hát, 50$-os áron, ami az alap 35$-on felüli 15$-os szállítás eredménye volt. A termék egyébként made in USA, és Californiából adják fel postával. Egy párnázott boritékban érkezik.
Rém egyszerű termék, egy kicsi nyák néhány csippel és kondenzátorkával (gondolom), lezsugorozva, és kijön belőle két kábelpár TAMYA mini csatival. Az egyik csatit az akksi helyére kell dugni, míg a másikba az akksit tesszük, vagyis az áramkör, és a akku közé kötjük a MOSFETET. Első blikkre kicsit nagynak tűnt, megjegyezném M4 válltámasz-stock-tube-ban terveztem használni, úgy hogy az akksi is mellette helyette kap még. Nos, ez nem jött össze, a kettő egymás mellett nem fér el, de egymás mögött a 11,1v 1100Mah LiPo-val elférnek úgy, hogy a válltámaszt a legutolsó állás előttig be tudom tolni, és én álltalában így használom a jószágot, ha valaki kihúzott váltámasszal játszik, vagy teli tussal, stb. annak egyáltalán nem lesz problémája az elhelyezéssel.
A módok egy csavar tekergetésével tudjuk állítani. Ha az akksihoz kötés előtt balra tövig kitekerve van a csavar, és onnan állítjuk jobbfelé, akkor egyes lövésről indulva húzzuk több lövés felé, az egy húzásra kilőtt bb-k számát (sorozat módban állított tűzkapcsoló-állással értve). 1-7 ig lehet szabályozni a lövésszámot egy húzásra. Ilyenkor egyébként ún "sniper mód"-ban indul a fegyver, vagyis 1 másodperc külömbséggel enged csak lőni, hiába húzzuk a billentyűt. Ez tipikusan jó a DMR - Sniper szabályokhoz. (Pl. egy SR-25 stílusú játék esetében)
Ha nincs egyik végletben sem kitekerve a csavar áramra helyezés előtt, akkor a rögzített sorozat lövés számát állíthatjuk (1-7), csak simán, és az 1 másodperces tiltással járó sniper-mód nincs bekapcsolva. (pl. egy M16A4 stílusú játék esetében)
Ha a csavar jobbra van kitekerve áram-ra kötés előtt, akkor szimplán a tűzgyorsaságot állítgathatjuk, ilyenkor nem rögzített sorozatokban dolgozik a fegyver. (pl. egy M4 stílusú játék esetében)
.jpg)
A sorozat lassítása egyébként elég meggyőző, a brutális ROF-omat simán le tudtam venni egy irreálisan lassú, kb. második vh.-s ismétlő sebességére. Értelemszerűen ez a motornak már nem biztos hogy jót tesz, de ez csak egy szélsőséges teszt volt.
Ugyanakkor félautómata módban, egyes lövéseknél nem érzem, hogy lassítaná a reakcióidőt, ami nálam fontos mert az esetek 80%-ban egyeset lövök.
Ha számba vesszük, hogy milyen tűzgyorsaság külömbséggel operál auto módban pl. egy AK, egy M4, egy MP5, P90 egy M60, vagy egy PPSH, akkor azért elég jelentős külömbségeket láthatunk - és hallhatunk. Ha életszerűre állítjuk a ROF-ot azzal spórolhatunk bb-t, és feelinget adhatunk a fegyvernek.
Ez a megoldás egyszerű, elegáns, és ha több aeged van akkor nem kell többszörös árat kifizetni több MOSFET behúzásért. Ha pedig a fegyvereid eltérő jellegűek, akkor mindegyiket idomíthatod ezzel a kütyüvel. Egyenlőre játék közben is megbízhatónak bizonyult, és tartja a beállított értéket a rendszer.
Pisztolytáska Geardo… Raven Concealment
Pisztolytáska Geardo…
Na igen, ha már az ember fiának van egy pisztolya amit a szívébe zár, akkor azt jól megvigyázza egy pisztolytáskával. A pisztolytáskának nem szabad akadályozni a mozgásban, egyúttal elérhetőnek kell lennie minden helyzetben, és a pisztolynak bármikor elő kell tudnia kerülni a tokból, gyorsan, és egyszerűen. Ez némileg ellenkezik viszont azzal, hogy a dolog másik oldala nyilvánvalóan az a funkció, hogy a pisztolyt a helyén tartsa, és azt semmilyen módon ne veszíthessük el a tokból.
Erre egyébként sokszor tökéletesen megfelel egy tárzseb a mellényen, de néhány zseb – pisztoly kombó nem működik jól a méretkülömbségek miatt, illetve a mellényre eresztett - szíjon utazó - fegyver miatt nem tudjuk jól, vagy gyorsan előrántani a pisztolyt.
A Cordura állítható tokokkal volt szerencsém, de mindig az volt a problémám, hogy különböző patentok, tépőzárak mindig oda vezettek, hogy szopó volt a tokból kivenni a pisztolyt, és visszahelyezni is. Macerás, ugyanis ha nem zárjuk vissza patentot, és a tépőzárat, akkor ugrabugra közben kieshet a csúzli. Két előnyük van, a modularitás, vagyis hogy álltalában több féle pisztoly is belefér az állítható méretük miatt, sőt sokba még a pisztolyra rögzített lámpával együtt is berakhatjuk. A másik okosság az az elhelyezési modularitás, vagyis hogy combplatformra, övre, drop-leg módon, mellényre, vagy akárhogy elrakhatjuk.
Ennél szerintem menőbb megoldás a különböző műanyag tokok használata, ami sokkal jobban rögzít, viszont árban drága, és sokszor a műanyag minősége ,vagy az illesztés hagyhat kivánnivalót maga után. Nekem a BlackHawk Serpa kínyai másolatához volt szerencsém. Nem volt rossz, de ami probléma, hogy adott pisztolyhoz van gyártva, és lámpás verzióban nem elérhető. Menő tokok amúgy a BlackHawk Serpa tokjai, mármint az igaziak, nagyon jók, és szépek, felrakhatjuk övre, mellényre, molléra, combplatformra ( ami egyébként nagyon jó kényelmes design a kínai verzión is! ), de a lámpás verzió 300$ magasságából indul… köszönjük Emese.


Legalább ennyire menő a Safariland 6004-es szériája, illetve a BladeTech hasonszőrű cuccai. Ezek szintén nem olcsók, 120-180$ magasságában szaladgálnak, vagy kicsivel drágábbak is. Ezek a menő tokok attól menők, hogy formakövető, hőálló műanyagból vannak, van valamilyen záró-biztosító rendszerük is, ami aránylag kényelmesen , és kézre-álló módon oldható, és biztosítja, hogy nem pottyan ki a tokból miatta a pisztoly.

Őszintén megvallva nagyon érdekeltek ezek a pisztolytáskák, de az áruk kicsit borsos volt. Ugyanakkor egy kicsit zavart, hogy nagyjából mindegyik modell látszólag úgy van kialakítva, hogy az oldó-rendszerek használata akkor tűnik kényelmesnek, ha combon hordjuk őket.


Némi rohangálás, gyakorlás, szopózás után én viszont rájöttem magamnak, hogy nekem a csípő tokok jönnek be, mert nem mozognak futás közben, nem csavarodnak el a combom körül. Olyan megoldást néztem ami lámpást is tud fogadni, és lehetőleg műanyagból, vagy Kydexből legyen, mert a bőr tokok nem néznek ki jól a dzsungelgúnyán, a Cordura tokok pedig a fent említett záródási macera miatt nem jöhettek számításba. Ekkor futottam bele a Raven Concealment cuccaiba.
Ezek elsősorban rejtett viselésre szánt tokok, amit alacsony példányszámban, egyedi igények szerint gyártanak amerikában. Egyébként a cég késtokokat, fényképező tokokat, egyebeket is gyárt, igény szerint. Az árak közti vacillálás, és a rengeteg pozitív webes beszámoló után végül úgy döntöttem, hogy belevágok. A rendelésnél meg lehet adni a pisztoly pontos tipusát (gyártó, altipus, kaliber, rail), az alkalmazott lámpa, és rögzítése tipusát, a pisztolytáska – inkább tok- színét, és annak kívánt rögzítési módját, illetve hogy melyik kézre állítsák. A végtermék 60 nap alatt készült el, akkora a tumultus a cégnél, ami többek között annak tudható be, hogy mint kiderült, annyira kezd népszerűvé válni a márka, pl. a magpulos srácok is ezeket a tokokat használják, igaz, ők némileg átszabatják maguknak. A termék megjött, nagyon fitti. Pár képet is csináltam arról, hogy mennyire illeszkedik a pisztoly köré, gyakorlatilag minden felesleges mimilétert lespóroltak róla.
A rögzítés egyszerűen úgy működik, hogy a pisztolytok némlieg szűkebb mint a pisztoly, és így az anyag tartása fogja a stukkert. Az elején akadt is, tehát be kellett járatni, de kb.50-60 holsterelés után gyakorlatilag bejáratódott a rendszer. Igaz nekem Trijicon Novak’ style irányzékom van, ami kicsit kikapart a tok anyagából, mert ez sarkosabb a hagyományosnál. A rögzítést az 1,75” fülekkel meg lehet oldani övre, és 2 sor molléra, és ha jó minőségű MOLLE szajrénk van, akkor bírnia kell a cibálást.
Nagyon jó, mert ha szitu van, akkor mindenféle tökölés nélkül, azonnal ki lehet rántani a stukkert, viszont nem esik ki a tokból rohangáláskor, vagy a földön fetrengéstől. A viselése kényelmes övön is, egy óra alatt megszoktam annyira, hogy fel sem tűnt hogy rajtam van mert nem akadályozott a mozgásban. Hát ennyi, ajánlom mindenkinek. Időközben észrevettem, hogy különböző okok miatt elhíresült lőkiképzők, pl. Larry Vickers -nél is a Raven tokjait, és kiegészítőit választották, gondolom tetszett nekik az enyém... J
Na akkor most az van hogy...
Hosszú kiesés után felgyülemlett némi idő, cucc, és egyéb okosságok nálamnál, körülöttem a világban, és pár pozitív visszacsatolás, így arra jutottam, nekiugrok ismét a geardo blogolásnak. Tessék betárazni az RSS-be a blogot, hamarosan jelentkezem.
Igyekszem majd egy kicsit rendbe szedni a külsőségeket is, pl. a képfeltöltő besült linkjét megheggeszteni, stb. stb.... addig is fényességes minden jót.
TRIGGERHAPPY CUSTOM KIMBER WARRIOR 1911 PROJECT
Ez nem annyira cikk, mint inkább egy amolyan kis nasi a téma kedvelőinek. Az utóbbi időben eléggé rácuppantam a 1911-es pisztolyokra, bár nem a klasszikusokra, inkább a modernekre.
Amikor megláttam a Kimber Warrior pisztoly szériát, modernizált kezelőszervekkel, és a robosztus szerelősínnel, azonnal el fogott az „akarom” érzés, és ez odáig fajult, hogy keletkezett nálam egy ilyen építmény.
Ez az igaziról egy szép fotó.

Némi kényszer is közrejátszott, ugyanis imádott SocomGear Wilson Combat 1911-emet sikerült elejtenem, betonra, aminek az lett az eredménye, hogy nem sokkal később levállt a szánból egy darab, és ez zavarta a szépérzékemet. Persze meg lehetett ragasztani, meg minden, én inkább visszaalakítottam gyári állapotára, és eladtam jutányos áron. Mellesleg kiderült, hogy a Socom Gear 1911-ek egyenlőek a WE 1911-ekkel, annyi különbséggel, hogy a SG fizet a trade-markokért, és valami kis extrát ad a pisztolyhoz, pl. extra tár, hangtompító, lanyard, ilyesmi. Ami viszont nagyon frusztrált, - bár elégedett voltam a pisztollyal - , az a tudat, hogy ha veszek egy újat, és elejtem akkor esélyes, hogy a spiáter megint elroppan.
Így hát alumíniumra vágytam, mert az jó. A korábbi pisztolyom tuning alkatrészei TM kompatibilisek voltak, így adott volt a TM platform. A 1911-esben sok mindent ki kellett volna cserélni, ugyanis a sima 1911-ek elég sok műanyag alkatrészt tartalmaznak, szóval a végtermék a következőkből áll össze:
Kívül:
- TM MEU alap pisztoly
- Perversity Gun Corporation – PGC Kimber Warrior aluminium kit: szán, tok, külső cső
- Anvil Trijicon Luminous Night Sight replika
- Simonich / Strider 1911 Gunner markolathélyak G10-ből
- Dytac WilsonCombat mag base plate
Belül:
- Action tuning szelepbetét, dugattyúfej, társzelepek, ütőszegrugó, és szánvisszavezetőrugó
- NineBall tárgumi
- Tanio Koba precíziós cső
- Firefly soft-hopup tomítés ( „ két csöcsű lenyomóval” )
Toppolásnak még egy igazi Surefire X300-as lámpa dukált rá. :-)
Nem akarok velőtrázó irományt vetni róla. Megfelelő gáz/bb kombinációval nagyjából úgy lő mint egy alap TM AEG. Nem lötyög rajta semmi. Jó. Minden alkatrész, és kiegészítő Japán, HongKongi, vagy US gyártmány. Az alkatrészek össze-egyeztetésével, beszerzésével, illesztésével, és az árának a megtermelésével volt benne a munkám. Íme:
Fastmag GEN3 (EB verzió)
A tárzseb egy érdekes dolog szerintem az airsoftban. A MOLLE mellények, a fikázók, és irigykedők által csak Gucci-gear-nek titulált cumók sokszor túlzásnak tűnhetnek, de adott körülmények között, mint pl. ha valaki nem 300, nem 150, hanem 30bb-s realcap tárakkal játszik bizony hasznosnak minősülnek. Én lehetőség szerint realcap hero üzemmódban nyomom, kivéve ha olyan fegyvert használok amihez csak mid cap (természetesen akkor is csak 80-as) tárakat tudtam beszerezni. Emiatt lehetőség szerint 6-8db tárat viszek magammal, ami sok esetben összesen annyi bb-t jelent amennyi egy átlagos játékos egy darab tárjában található, viszont én kénytelen vagyok ezeket sokszor sűrű egymásutánban pakolászni fegyverembe egy-egy izgalmas szituációban.
Sokféle tárzsebem van, volt (csínai, pantac, guarder, bds, emdom, stb.). Ezek különböző megoldást kínáltak a MOLLE rögzítésére, a tárak befogadására, és helyben tartására. Sok tárzsebnek tépőzárral a teteje is levehető, vagy állítható hosszúságú.A kínaiak általában szétestek idővel a cibálástól, a hadi példányok pedig nem, sőt nehezebben olvadnak el robbanásoktól, és a büdös szájú airsoftosok támadásától, viszont nagyon drágák.
Nem akarom recézni, általában a tárzsebek mind egy sima zsebből állnak, általában van egy lehajtható fülük amit tépőzárral nyithatunk-csukhatunk hogy hozzáférjünk a tárakhoz, vagy megakadályozzuk azok elvesztését, és sokakon van egy gumipánt is, ami szorosabbra húzza a zsebet, ha kiveszünk 1-2 tárat a zsebből. Ez mind szép, és akkor a problémák amikkel használat közben találkoztam:
- Ha zseb tetejét leveszed, vagy vissza hajtod a tárak mögé (open-top) akkor a tárak kieshetnek a nagy ugrabugra közben
- Ha nem veszed le a tetejét, akkor mindig nyitogatni kell tárazáskor (idő, hangos)
- A gumi pánt jó, mert tartja a tárakat elvileg, viszont gyakorlatilag velem mindig az történt, hogy ha két tár volt a zsebben, akkor azok egyszerre szerettek sokszor elindulni kifelé, amikor én csak egyet szerettem volna húzni ( a Magpul gumik (igen, igazából gumiból van) is könnyen megtapadtak egymáson.
Az ITW által gyártott FASTMAG széria mindig is tetszett, mint ötlet, hiszen egyszerű szerkezetnek tűnik, amivel nem kell sokat bajlódni, és ami általában egyszerű az nehezen romlik el, és harc közben sem fog cserben hagyni. A kifejezetten M4 tárakhoz, illetve a gyors tárcserékhez kitalált tárzseb ötlete arról szól, hogy két műanyag héj közé szorítjuk a tárat, és az egyszerű súrlódás, illetve a zsebek feszessége a tárak körül adja meg azt az erőt, ami bent tartja a tárakat a zsebben, viszont egy kis erő kifejtéssel még bőven ki tudjuk húzni őket. Ezt a hatást két gumipánt is segíti, ami mellesleg alapjaiban összetartja a szerkezetet.
A korábbi verziók hagytak némi kívánni valót maguk után, az I. verzió állítólag nagyon lazán fogta a tárakat, hajlamos volt fejjel lefelé elengedni őket, illetve némileg széles volt, ezért csak 3-at lehetett a mostani 4 helyére rakni. A II. generáció már jobb, és letisztultabb volt formáját tekintve. A III. generáció leginkább azt a fejlesztést hozza maga után, hogy egymásra lehet pakolni a tárzsebeket, ezért ha valaki úgy szereti használni akkor lehetősége van rá. Ennek megfelelően két tár befogadására van egy csomagban tárzseb. Ezeket egyben, és külön is használhatjuk.
A MOLLE rögzítésről két feszes gumi pánt gondoskodik, amit a MOLLE-n keresztül fűzve a tár alsó részéhez patentolhatunk. A mellényre helyezés így elég gyors, és kényelmes. Ha a tárzsebeket egymásra akarjuk pakolni, akkor ugyanúgy fűzzük őket egymásra mintha MOLLE lyukakon keresztül fűznénk, és kész.
A működése is fantörpikus, kipróbáltam fejjel felfelé is, és fejjel lefelé is elhelyezve. Egyszer sem hagytam el belőle tárakat. Kivenni belőle a tárakat nagyon kényelmes volt, hiszen az adott stressz helyzetben pont elég erővel fogom meg amúgy is a tárakat, és rántom ki egy laza mozdulattal a zsebből, anélkül, hogy mindenféle pántokkal, gumikkal, vagy tépőzárakkal kelljen pöcsölni.
Klasszikus M4, és PMAG stílusú tárakkal használtam, mindennel jól működik.
A tárzsebek fűző felőli részében van egy mélyedés, ez azért jó mert itt jobban illeszkedik egymásra dupla módban a két tárzseb, de van egy másik haszna is, mégpedig az, hogy pont beleillenek az 1.75” vastag taktikai övek, így adott esetben egy könnyű járőr, vagy beszivárgásos feladatra pl. az övünkre fűzhetjük őket, így nem szükséges MOLLE platform használata, vagy a dzsekivel, inggel részben eltakarhatóak a táraink.
Hosszabb túra esetén szintén kézenfekvő pl. a hátizsákunk, vagy a camelbak oldalára felpakolni őket fejjel lefelé. Ha ezt az öves módszerrel kombináljuk akkor simán el vihetünk magunkkal 4 tárat pl. mindenféle kényelmetlenség nélkül.
Szerintem ez jó cucc.
Az egyetlen kis igénytelenség szerintem, hogy két tárzsebet kapunk egy csomagban, egyet ami teljes hosszúságú, és egyet aminek a tetején a támasztó rész hiányzik. Ez nyilván azért van, hogy dupla módban ne zavarjon ez a kis műanyag nyelv, de ennyi erővel akár rajta is hagyhatnák, és a userre bízhatnák, hogy levagdossa magának tetszés szerint. Mellesleg a támaszték nem sokat számít, nélküle is stabilan használható a rendszer.
